Dr. Fekete Imre alelnök után újabb FAKOOSZ vezetőségi tag, ezúttal dr. Salamon Sándor fogalmazta meg személyes javaslatait az alapellátás minőségének és körülményeinek javítására.Néhány napja számoltunk be arról a vitairatról, amit az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségében (FAKOOSZ) készítettek arról, hogy mit is kell(ene) javasolniuk az új kormánynak. Ezek között szerepel olyan is, miszerint a háziorvosoknak naponta legfeljebb ötven beteget kellene ellátniuk.

Ehhez szól hozzá alább idézett írásában dr. Salamon Sándor, lácacsékei főorvos, a FAKOOSZ vezetőségi tagja.

Figyelmesen áttanulmányozva vezetőségi kollégám, dr. Fekete Imre alelnök úr javaslatait a limitált betegellátási létszám ésszerűsítéséről, egyetértve a minőségi ellátás szükségességével, azt kívánom megjegyezni, hogy a napi ellátási betegszám szabályozható az előjegyzési rendszer alkalmazásával is. Másrészről azzal együtt sem várható az indokolatlan szolgáltatások mérséklése.

Én egy sokkal radikálisabb megoldást javaslok, ami kétségkívül szakít a sok évtizedes, az idő és az igénybevételek miatt túlhaladott háziorvosi rendszerrel, s melyre vannak példák számtalan fejlett polgári társadalomban.

Nem biztos, hogy célszerű fenntartani a praxisok helyhez kötöttségét, azaz célszerű lenne az alapellátást is egy helyre, szakrendelések mellé, centralizálni. A nagyon jelentős fenntartási költségek így felszabadulnának, ami bőségesen fedezné a betegek bejutási költségeit (pl. folyamatos mikrobuszjáratok, „maszek” mentőszolgálatok, stb.), s javítaná a szakrendelőkkel való együttműködést.

Mindezt kiegészíteném vidéken is a folyamatos 24 órás ügyeleti rendszerrel, amit a praxisjoggal rendelkező háziorvosok biztosítanának. A rendszer közigazgatási ellenőrzési felügyeletét a járások illetékes szervei biztosítanák, így megszűnnének a konfrontációk egyszer s mindenkorra az önkormányzatokkal. Számításaim szerint nagyon jelentős összegek szabadulnának fel a fenntartási költségek megtakarításaiból, ami bőségesen fedezné az alapellátásban dolgozók (ideértve a védőnőket is) indokoltan elvárható bérkiegészítését. Nem utolsó szempont az sem, hogy az említettekből adódó bérfejlesztési lehetőségek sem terhelnék a költségvetést.

Egyetértek az alelnök úr azon javaslatával, hogy a folyamatosan indokolatlanul háziorvosi és ügyeleti szolgáltatást igénybe vevőket (és az ezekkel visszaélőket) költségtérítésre kötelezzük. Megjegyezni kívánom azt is, hogy a 2/3-os parlamenti többség megteremtette a lehetőséget az önkormányzati törvény és más jogszabályok módosítására, amit most ki is kell használnunk. ...

Javaslatok az alapellátás átalakításához

1. Értelmetlen a potyautas szűrés a nyugdíjasoknál és a fiataloknál. A felajánlott pénzt inkább prevencióra költse az állam az alapellátásban is.
2. Az OEP egységes számítógép-programot vezessen be, a háziorvosok által megvett (számlázott) közel egymilliárd forintot kapják meg az alapellátók, illetve ebből történjenek a frissítések.
3. Az indikátorrendszer célszerű, ha az elért terápiás eredményeket értékeli, különös tekintettel a krónikus betegekre és a definitív ellátásra.
4. Nincs értelme BNO-kódnak és a naplószámnak a beutalókon.
5. Végiggondolandó, hogy miért nincs fiatal háziorvos a felajánlott praxisvételi állami támogatás ellenére.
6. Továbbra sem megoldott a csak funkcionális alapellátási privatizáció.
7. Meddig kell várni a társadalombiztosítási alapcsomag meghatározására?
8. Mi az elvárás a minőségbiztosítás bevezetésétől, és lesz-e ennek plusz finanszírozása?
9. Határozottan meg kell fogalmazni a szakmai kompetenciákat, szükség szerint elismerni a háziorvosok más szakirányú képzettségét, és ezeket finanszírozni kell.
10. Elemezni kellene az egyes rendelőkben naponta megjelenő 60-80 beteg orvoshoz fordulásának valós okát.
11. Reális alapcsomagra és megvalósítható szakmai protokollok bevezetésére van szükség.
12. Növelni kell a nővéri kompetenciákat, s azok finanszírozását.
13. El kell vetni a demagógiát („a betegnek mindig igaza van”), partneri viszony kialakítása legyen a cél.
14.Rutinszerűen kell vizsgálni a betegelégedettséget, és ettől függően alakítani a finanszírozást.
15. Alapvetően növelni kell az alapellátás finanszírozási részét az egészségügyi összfinanszírozáson belül.
16. Kiemelten támogatni kell hosszútávon az esélyegyenlőség megteremtése miatt a hátrányos helyzetű területeken szolgáltatókat, így csökkenthetők az egészségügy színvonalát globálisan visszahúzó gondok.
17. Talán a legfontosabb, hogy a politikus megmondhatja mit szeretne, de a tervezésben, szervezésben, a megvalósításban hallgasson a szakemberekre. A döntés előkészítésével együtt kell járjanak a hatástani vizsgálatok.”