"A II. világháborút követően Japánban minőségforradalom ment végbe. A béke velejárójaként a kereskedők a háborút szolgáló termékek helyett a közembereket és civileket szolgáló javak termelésébe kezdtek. Kezdetben Japán a silány minőségű exportjáról volt hírhedt, ezért a nemzetközi piacon nem igazán volt keletje a termékeiknek. A japán szervezetek ezt megelégelték, és belátták: ahhoz, hogy sikeresek legyenek, és felzárkózzanak a többi országhoz, új gondolkodásmódra van szükség. Ennek során újrafogalmazták a minőséggel kapcsolatos gondolkodásmódjukat.Első lépésben a tapasztaltakhoz fordultak: külföldi vállalatok gyakorlatait tanulmányozták, illetve többek közt két amerikai minőségszakértőt is bevontak a folyamatba. Az egyikük W. Edwards Deming volt, aki nehezményezte, hogy hazájában a háború miatt a vezetők hanyagolni kezdték a minőségirányítási elveket, a másik pedig Joseph M. Juran, aki a Japánban végbemenő minőségforradalom láttán megjósolta, hogy a szigetország termékei a ’70-es évek közepére le fogják körözni az az amerikaiak minőségét.
Japán volt az első, aki a stratégiai irányelveken változtatott: a termékek felügyelete és vizsgálata helyett arra helyezték a hangsúlyt, hogy az azokat előállító szervezetek működési folyamatainak javítása révén előzzék meg a minőségbeli hibákat és megbízható színvonalat tartsanak fenn. A folyamat oda vezetett, hogy Japán hamarosan magas színvonalú termékeket kezdett olcsó áron forgalmazni, növelve ezzel az exportját, és az elégedett fogyasztók számát, szerte a világon. Amerika beszállt a versenybe
Hamarosan elérkezett az a pont, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak reagálnia kellett a Japánban végbemenő változásokra: e reakció kimenetelének köszönhető a mai értelemben vett teljes minőség fogalmának létrejötte. Az amerikai kereskedők eleinte nem vették komolyan a minőségi tendenciákat, úgy gondolták, a fogyasztók pusztán az alacsonyra szabott árak miatt fordultak a japán termékek felé, de hamarosan jelentkeztek azok a gazdasági hátrányok, amelyek megkerülhetetlenné tették az amerikai hozzáállás felülvizsgálatát. Kénytelenek voltak felvenni a kesztyűt.
Hosszú út vezetett a szabványok létrejöttéig
Eleinte az amerikai kereskedők kitartottak a feltételezésük mellett, hogy a japán export sikerességéhez annak olcsósága vezetett, ezért a termékek előállítási árának csökkentésével kezdték a felzárkózást, de ez természetesen nem segített a versenyképesség javításában.Ennek egyenes következménye lett, hogy míg az árbéli különbségek csökkenni kezdtek, a minőségbéli eltérések csak nőttek és nőttek. A ’80-as évek elejére már nem tudták kikerülni a problémát, kénytelenek voltak komolyabban odafigyelni Japánra. Az USA legnagyobb cégeinek vezetői előléptek, és személyesen járultak hozzá a szerveződő minőségi mozgalomhoz. Immár nem csak a statisztikákra koncentráltak, hanem a szervezetet, mint folyamatok komplex egészét vizsgálták, így alakult ki az, amit ma angolul
Total Quality Managementnek (TQM) hívunk.
1987-ben publikálták először az alapelveket és követelményeket magában foglaló ISO 9000 szabványcsaládot, amelyet számos másik szabvány követett az évek során. Az amerikai szervezetek eleinte lassan kezdték meg a szabványok szerinti változások bevezetését, de ettől a ponttól fogva már sínen volt a dolog."
A cikk a Magyar Minőség Magazinból idéztük.