Az utóbbi időkben egyre több direkt és indirekt módszerrel motiválják a cégeket az állami szervek, hogy működésükbe integráljanak valamilyen irányítási rendszert. A legtöbbször elvárt tanúsítványok az energiaügyre és a környezetvédelemre vonatkoznak. Belátható, hogy az energia és környezettudatosság növelése követendő tendencia, melyek pozitív állami beavatkozásokkal és nyomás gyakorlással – persze megfelelő mederben tartva – átcsaphat egy öngerjesztő folyamatba, melynek eredményeként felgyorsul a felzárkózásunk a nyugathoz.Direkt és indirekt módszerek
Az állami és regionális szervek eszközei között megtalálhatóak a szervezetekre közvetlenül nyomást gyakorló kvóták, irányelvek és kötelezően integrálandó szabvány rendszerek. Az indirekt módszerek pedig a pályázatok és közbeszerzések feltételei között elvárt irányítási kritériumok. Ezek nagy előnye, hogy a pályázat legtöbbször ezen struktúrák kiépítésének költségét is fedezi, így a cégeknek ez az innováció nem kerül pénzbe.
A problémák kezdete
A fenti motívumok jóval több irányítási rendszer kiépítést eredményezték, mint amennyire hajlandóság lett volna. Ennek ténye akkor vált világossá, amikor kiderült, hogy a pályázati vállalások határidejének letelte után a tanúsítványok többsége nem került meghosszabbításra. Itt előkerül az irányítási rendszerek bevezetésének és működtetésének egyik legfontosabb eleme. Az önkéntesség. A fenti adatokból ugyanis arra lehet következtetni, hogy a szervezetek nem önszántukból tették le a garast egy-egy szisztéma tanúsíttatása mellett. A munkafolyamatok optimalizálásának hajlandósága, a keretek szükségességének megértése és elismerése, majd ezek hittel való használata nélkül a legtökéletesebb irányítási rendszer is pusztán nyűg a vállalat és dolgozói vállán.
A fejétől bűzlik a hal
A problémák eredője a legtöbb esetben a vállalti vezetés hozzáállása. A különböző pályázati és állami pénzek elnyerése miatt csupán egy lepecsételt papír megszerzése a cél. A szabványok kényszerű és gyors bevezetése nem tükröz elkötelezettséget. Így a munkafolyamatok szabályozását célzó vezetői elvárások is hiteltelen frázisokká, az alá és fölé rendeltség egy újabb visszatetsző reprezentációjává minősülnek. Majd a rendszeres auditok plusz teherként jelentkeznek a dolgozók hétköznapjaiban, további idegenkedést, mélyülő ellenszenvet generálva az irányítási struktúra felé.
Mi lehet a megoldás?
Valamennyi irányítási rendszer bevezetésénél elengedhetetlen, hogy a szervezet vezetői, döntéshozói szükségesnek érezzék a tanúsítással járó racionalizálási mechanizmusokat. Ne csak egy certifikáció megszerzése legyen a cél, hanem az irányelvek segítésével a cég még hatékonyabbá, még sikeresebbé tétele. Látni kell a közös víziót a pozitív változásokról, hol vagyunk és hova szeretnénk eljutni. Ezt fontos a cég dolgozói felé is kommunikálni. Értsék a termelések legkisebb szintjein is a szervezeti optimalizálások miértjeit. Ha az értéktöbblet világossá válik, akkor a vállalatok nem mondanak le irányítási rendszerükről.
Ami az ellenőrzéseket illeti
A menetrendszerű auditok sok esetben valóban plusz nyomást jelenthetnek a munkavállalóknak. Ennek a tehernek a vállukról történő levételében a cég vezetése sokat segíthet. Szükséges tájékoztatni, akár csoportvezetőkön keresztül, a külső szakértő méréseinek és kiértékelésének pozitív hatásairól. Ha lehet közös beszélgetéseket, tréningeket kell szervezni az irányításügyi szakember és a dolgozók között. Ez javítja a kapcsolatot és segít internalizálni az irányelveket. A személyes kontaktus sokat lendíthet a falak lebontásán és a szakember jelenléte által a munkához kerülő értéktöbblet megértéséhez.
Megfelelő auditor választása
A fenti problémákon felül előkerült egy másik hiányosság is a környezetközpontú auditok során. Környezetirányítási rendszerek bevezetésénél nem kooperáltak környezetvédelmi szakemberrel, csak minőségirányításban jártas munkatárssal. Az ilyen struktúrák pont környezetvédelmi szempontból hatástalanok, így az első adandó alkalommal megszabadulnak tőle. Egy hibásan kialakított folyamatszabályzás csak a felesleges bürokráciát és az alkalmazottak frusztrációját képes megvalósítani.
Az energiairányítási és környezettudatos rendszerek terjedésének nagy lökést fog adni az állami motiváció. Azonban ajánlatos lenne átgondolni a kedvező hatások mellett a negatívakat is. Megfelelő tájékoztatással és a bevezetendő tervezetek szakemberekkel történő kiértékelésével elérhető, hogy a tanúsítványok nagyobb hányada kerül meghosszabbításra. Ezzel megteremtve egy a hamison túli, valódi fejlődés lehetőségét.
Okozhat-e kárt az állami ösztönzés?
Az utóbbi időkben egyre több direkt és indirekt módszerrel motiválják a cégeket az állami szervek, hogy működésükbe integráljanak valamilyen irányítási rendszert. A legtöbbször elvárt tanúsítványok az energiaügyre és a környezetvédelemre vonatkoznak. Belátható, hogy az energia és környezettudatosság növelése követendő tendencia, melyek pozitív állami beavatkozásokkal és nyomás gyakorlással – persze megfelelő mederben tartva – átcsaphat egy öngerjesztő folyamatba, melynek eredményeként felgyorsul a felzárkózásunk a nyugathoz.
Direkt és indirekt módszerek
Az állami és regionális szervek eszközei között megtalálhatóak a szervezetekre közvetlenül nyomást gyakorló kvóták, irányelvek és kötelezően integrálandó szabványrendszerek. Az indirekt módszerek pedig a pályázatok és közbeszerzések feltételei között elvárt irányítási kritériumok. Ezek nagy előnye, hogy a pályázat legtöbbször ezen struktúrák kiépítésének költségét is fedezi, így a cégeknek ez az innováció nem kerül pénzbe.
A problémák kezdete
A fenti motívumok jóval több irányítási rendszer kiépítést eredményezték, mint amennyire hajlandóság lett volna. Ennek ténye akkor vált világossá, amikor kiderült, hogy a pályázati vállalások határidejének letelte után a tanúsítványok többsége nem került meghosszabbításra. Itt előkerül az irányítási rendszerek bevezetésének és működtetésének egyik legfontosabb eleme. Az önkéntesség. A fenti adatokból ugyanis arra lehet következtetni, hogy a szervezetek nem önszántukból tették le a garast egy-egy szisztéma tanúsíttatása mellett. A munkafolyamatok optimalizálásának hajlandósága, a keretek szükségességének megértése és elismerése, majd ezek hittel való használata nélkül a legtökéletesebb irányítási rendszer is pusztán nyűg a vállalat és dolgozói vállán.
A fejétől bűzlik a hal
A problémák eredője a legtöbb esetben a vállalti vezetés hozzáállása. A különböző pályázati és állami pénzek elnyerése miatt csupán egy lepecsételt papír megszerzése a cél. A szabványok kényszerű és gyors bevezetése nem tükröz elkötelezettséget. Így a munkafolyamatok szabályozását célzó vezetői elvárások is hiteltelen frázisokká, az alá és fölé rendeltség egy újabb visszatetsző reprezentációjává minősülnek. Majd a rendszeres auditok plusz teherként jelentkeznek a dolgozók hétköznapjaiban, további idegenkedést, mélyülő ellenszenvet generálva az irányítási struktúra felé.
Mi lehet a megoldás?
Valamennyi irányítási rendszer bevezetésénél elengedhetetlen, hogy a szervezet vezetői, döntéshozói szükségesnek érezzék a tanúsítással járó racionalizálási mechanizmusokat. Ne csak egy certifikáció megszerzése legyen a cél, hanem az irányelvek segítésével a cég még hatékonyabbá, még sikeresebbé tétele. Látni kell a közös víziót a pozitív változásokról, hol vagyunk és hova szeretnénk eljutni. Ezt fontos a cég dolgozói felé is kommunikálni. Értsék a termelések legkisebb szintjein is a szervezeti optimalizálások miértjeit. Ha az értéktöbblet világossá válik, akkor a vállalatok nem mondanak le irányítási rendszerükről.
Ami az ellenőrzéseket illeti
A menetrendszerű auditok sok esetben valóban plusz nyomást jelenthetnek a munkavállalóknak. Ennek a tehernek a vállukról történő levételében a cég vezetése sokat segíthet. Szükséges tájékoztatni, akár csoportvezetőkön keresztül, a külső szakértő méréseinek és kiértékelésének pozitív hatásairól. Ha lehet közös beszélgetéseket, tréningeket kell szervezni az irányításügyi szakember és a dolgozók között. Ez javítja a kapcsolatot és segít internalizálni az irányelveket. A személyes kontaktus sokat lendíthet a falak lebontásán és a szakember jelenléte által a munkához kerülő értéktöbblet megértéséhez.Megfelelő auditor választásaA fenti problémákon felül előkerült egy másik hiányosság is a környezetközpontú auditok során. Környezetirányítási rendszerek bevezetésénél nem kooperáltak környezetvédelmi szakemberrel, csak minőségirányításban jártas munkatárssal. Az ilyen struktúrák pont környezetvédelmi szempontból hatástalanok, így az első adandó alkalommal megszabadulnak tőle. Egy hibásan kialakított folyamatszabályzás csak a felesleges bürokráciát és az alkalmazottak frusztrációját képes megvalósítani. Az energiairányítási és környezettudatos rendszerek terjedésének nagy lökést fog adni az állami motiváció. Azonban ajánlatos lenne átgondolni a kedvező hatások mellett a negatívakat is. Megfelelő tájékoztatással és a bevezetendő tervezetek szakemberekkel történő kiértékelésével elérhető, hogy a tanúsítványok nagyobb hányada kerül meghosszabbításra. Ezzel megteremtve egy a hamison túli, valódi fejlődés lehetőségét.
Direkt és indirekt módszerek
Az állami és regionális szervek eszközei között megtalálhatóak a szervezetekre közvetlenül nyomást gyakorló kvóták, irányelvek és kötelezően integrálandó szabványrendszerek. Az indirekt módszerek pedig a pályázatok és közbeszerzések feltételei között elvárt irányítási kritériumok. Ezek nagy előnye, hogy a pályázat legtöbbször ezen struktúrák kiépítésének költségét is fedezi, így a cégeknek ez az innováció nem kerül pénzbe.
A problémák kezdete
A fenti motívumok jóval több irányítási rendszer kiépítést eredményezték, mint amennyire hajlandóság lett volna. Ennek ténye akkor vált világossá, amikor kiderült, hogy a pályázati vállalások határidejének letelte után a tanúsítványok többsége nem került meghosszabbításra. Itt előkerül az irányítási rendszerek bevezetésének és működtetésének egyik legfontosabb eleme. Az önkéntesség. A fenti adatokból ugyanis arra lehet következtetni, hogy a szervezetek nem önszántukból tették le a garast egy-egy szisztéma tanúsíttatása mellett. A munkafolyamatok optimalizálásának hajlandósága, a keretek szükségességének megértése és elismerése, majd ezek hittel való használata nélkül a legtökéletesebb irányítási rendszer is pusztán nyűg a vállalat és dolgozói vállán.
A fejétől bűzlik a hal
A problémák eredője a legtöbb esetben a vállalti vezetés hozzáállása. A különböző pályázati és állami pénzek elnyerése miatt csupán egy lepecsételt papír megszerzése a cél. A szabványok kényszerű és gyors bevezetése nem tükröz elkötelezettséget. Így a munkafolyamatok szabályozását célzó vezetői elvárások is hiteltelen frázisokká, az alá és fölé rendeltség egy újabb visszatetsző reprezentációjává minősülnek. Majd a rendszeres auditok plusz teherként jelentkeznek a dolgozók hétköznapjaiban, további idegenkedést, mélyülő ellenszenvet generálva az irányítási struktúra felé.
Mi lehet a megoldás?
Valamennyi irányítási rendszer bevezetésénél elengedhetetlen, hogy a szervezet vezetői, döntéshozói szükségesnek érezzék a tanúsítással járó racionalizálási mechanizmusokat. Ne csak egy certifikáció megszerzése legyen a cél, hanem az irányelvek segítésével a cég még hatékonyabbá, még sikeresebbé tétele. Látni kell a közös víziót a pozitív változásokról, hol vagyunk és hova szeretnénk eljutni. Ezt fontos a cég dolgozói felé is kommunikálni. Értsék a termelések legkisebb szintjein is a szervezeti optimalizálások miértjeit. Ha az értéktöbblet világossá válik, akkor a vállalatok nem mondanak le irányítási rendszerükről.
Ami az ellenőrzéseket illeti
A menetrendszerű auditok sok esetben valóban plusz nyomást jelenthetnek a munkavállalóknak. Ennek a tehernek a vállukról történő levételében a cég vezetése sokat segíthet. Szükséges tájékoztatni, akár csoportvezetőkön keresztül, a külső szakértő méréseinek és kiértékelésének pozitív hatásairól. Ha lehet közös beszélgetéseket, tréningeket kell szervezni az irányításügyi szakember és a dolgozók között. Ez javítja a kapcsolatot és segít internalizálni az irányelveket. A személyes kontaktus sokat lendíthet a falak lebontásán és a szakember jelenléte által a munkához kerülő értéktöbblet megértéséhez.Megfelelő auditor választásaA fenti problémákon felül előkerült egy másik hiányosság is a környezetközpontú auditok során. Környezetirányítási rendszerek bevezetésénél nem kooperáltak környezetvédelmi szakemberrel, csak minőségirányításban jártas munkatárssal. Az ilyen struktúrák pont környezetvédelmi szempontból hatástalanok, így az első adandó alkalommal megszabadulnak tőle. Egy hibásan kialakított folyamatszabályzás csak a felesleges bürokráciát és az alkalmazottak frusztrációját képes megvalósítani. Az energiairányítási és környezettudatos rendszerek terjedésének nagy lökést fog adni az állami motiváció. Azonban ajánlatos lenne átgondolni a kedvező hatások mellett a negatívakat is. Megfelelő tájékoztatással és a bevezetendő tervezetek szakemberekkel történő kiértékelésével elérhető, hogy a tanúsítványok nagyobb hányada kerül meghosszabbításra. Ezzel megteremtve egy a hamison túli, valódi fejlődés lehetőségét.