Frederick W. Taylor nevéhez kötődik az legújabb kori minőségirányítás kezdete. Főmérnökként a munkafolyamatok tökéletesítésén tevékenykedett, így elméletek és irányítási keretek tucatjait dolgozta ki.

Frederick Winslow Taylor 1856-ban született Philadelphia egy módos családjában. Szülei bölcsész oktatást favorizáltak a fiúnak, aki azonban a reál tudományokhoz vonzódott. Már fiatalkorától kezdve látászavarokkal küzdött. 1883-ben lett gépészmérnök. A főiskolát munka mellett végezte, így rálátása volt a korbeli gépipari termelésirányítók munkájára. Látta az akkori struktúrák kiépítésének hibáit, a dolgozók és vezetők képzetlenségét. 1884-ben a Midville Acél Vállalat vezetőségébe került, így menedzsment elméleteit a gyakorlatba is átültethette. A gyár tulajdonos-váltásai miatt távoznia kellett. Több vállalatnál megfordult, ahol tökéletesíthette vezetési elképzeléseit. Nagy sikereket ért el a Bethlehem Acél Vállalatnál, prosperáló osztálya vezetése alatt szépen gyarapodott. Majd ismét egy tulaj csere következtében ismét tovább állt. Felhalmozott vagyona lehetővé tette anyagi függetlenségét és hátra lévő éveit könyvei írásának szentelhette.

Híres könyvei, Az üzemirányítás (1910) és az A tudományos menedzsment alapelvei (1911) a mai minőségirányítási elméleteket megalapozó bázispontokat fektettek le. A könyvek alapelveit taylorizmusnak nevezik. A képzetlen munkások fejlesztése a profit növelését eredményezi. Minden dolgozónak jól körülírt munkakörben kell tevékenykedni, meghatározott időszaki termelési mennyiséget abszolválva.

A termelési rendszert szabványoknak megfelelő eszközökből kell felépíteni.

A dolgozókat negatívan és pozitívan kell ösztönözni. Ha feladatát kimagasló minőségben végzi el, jutalmat kap, ha pedig hibázik, az anyagi felelősség őt is érinti.

„ A munkairányító fő feladatának a munkáltató jólétének a munkavállaló jólétével való biztosítása kell, hogy legyen”

A munkafolyamatokat minél komplexebbé szükséges tenni, hogy azokat csak magas fokon betanított munkások végezhessék. Ezzel optimalizálni lehet a termelést és fejleszteni a munkaerőt. Taylor mutatott rá arra, hogy a munkaerő fejlesztése során kialakuló folyamat szemlélet pozitív hatással van a munkaerőre és a tőkére.

A menedzsment tudomány azonban egy óriási baklövést is Taylor számlájára ír. A termelés és a minőség ellenőrzés szintjeinek különválasztása magával hozta, hogy az előállítást végzők nem illetékesek többé a hiba korrigálásában, azaz eltávolította a munkást produktuma javításának lehetőségétől. Az így kialakult részleg viszont megteremtette a minőség biztosítási osztálynak nevezett munkacsoportot. 1915 márciusában hunyt el Chilében egy előadói körúton szerzett tüdőgyulladás következtében.

Ma már elavultnak tekinthetőek Taylor elméletének egyes részei, de ezek megfogalmazása nélkül a minőségirányítás és a vállalati menedzsment nem ott tartana ahol tart.