Az igazgató tanácsoknak nem elég csak morálisan vagy csak szakmailag megfelelőnek lenni. Szükséges, hogy a kettő együtt legyen meg. Az irányítás ezen két pillére elengedhetetlen a cég renoméjának fenntartásához, a bizalom kiépítéséhez mind regionális és mind globális szinten. Megfigyelhetjük, hogy a nemzetközi piacra törő cégek sokkal többet áldoznak irányítási modelljeik fenntartására és fejlesztésére. A gyakorlati hasznokon túl azért követelik meg ezeket a szabványokat, mert az egyre inkább hasonlatosabb szerkezeti modellek alapján kiépülő rendszerek kompatibilisek egymással a világ bármely pontján.

A vezetés minőségszabályzását 1996-ban a Nemzetközi Minőségügyi Szervezet (IAQ) egy tagja, Bertin vetette fel. Ezt a kezdeményezést karolta fel az IAQ. A szervezetet 1966-ban hozták létre. Fő törekvése a minőségügy tudományos szintre emelése a gyakorlati használhatóságot szem előtt tartva. Tanulmányozni a minőségirányítás technikai problémáit. Majd ezen felvetésekről és megoldásaikról minél szélesebb körű diskurzust megvalósítani. Bertin munkájának hatására az igazgatói testületek vizsgálatát és kiértékelését megvalósítva az IAQ egy komplex kategóriarendszert alakított ki, mely az igazgató tanács alapelveit, összetételét, eljárásrendjét, a menedzsment közösséghez (részvényesek, dolgozók, partnerek) való viszonyát minősíti. Az értékelés pontokban történik. Az elért pontszámok pedig egzakt módon mutatják, hogy a vállalatnak mennyire sikerült megvalósítani a kívánt célokat, a tervezett innovációkat.

A mérési rendszer továbbra is fejlődés alatt áll. Fontos, hogy minél integrálhatóbb és elfogulatlanabb legyen a szisztéma. A jelenlegi trend azt mutatja, hogy a fejlesztés a funkciók további részletezése felé tart. A kockázatmenedzsment minőségügyi eszközeinek tökéletesítése, valamint egy alapszabály lefektetése a széles körben használható teljesítménymérés alkalmazott – még gyakorlatiasabb – megközelítéséről szintén a központi törekvések részét képezi.