Napjainkban egyre több kutatóközpont foglakozik az élelmiszeripar, nélkülözhetetlenségénél fogva, mindent behálózó egységeinek minőségi vizsgálatával, közös platformra hozatalán. A nemzetközi láncok és regionális csoportosulások eltérő szabályozásai nem egyszer képeznek szakadásokat a biztonsági kihágásokat felfogni hivatott védőhálókon. A nagy vállalatok kartellezései és a kicsik – sokszor a köztörvényesség határait kimerítő - kihágásai nagyfokú bizalmatlanság kialakulásához vezettek a civil és a köz szférában, a személyek egészségét veszélyeztető eseteknél pedig a létfenyegetettség közhangulata üti fel a fejét egyre gyakrabban.

Önmagában a termelési, ipari fejlődés szükségessé teszi a globalizált kommunikációt és szabványrendszert. A földrajzi meghatározottságokat is szem előtt tartó keretrendszer ugyanolyan lényeges, mint ezek nemzetközi összehangolása. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az élelmezés, élelmiszer létszükséglet voltából kifolyólag mennyire kényes is a téma. A szegmens tudományos figyelmének központjában manapság a minőség, az információ és a kockázat irányítás tanulmányozása került a leginkább.

Visszaélések züllesztik mind a termelők, mind a kereskedők ágazaton belüli és kívüli megítélését. A különböző országok eltérő politikai vezetései nem tudják megvalósítani az agrárium, a feldolgozó ipar támogatását és a kereskedelmi ösztönzést, úgy, hogy ez mind a két félnek az érdekét szolgálja és még a vevők is jól járjanak.

A tudományos dialógusokban állandósulni látszik a műszaki-menedzseri alapállás, kutatói szemlélet. Globális célokat kitűzve munkálkodnak, nagyrészt a minőségirányítás, információmenedzsment, folyamatszabályzás és kockázatmenedzsment szisztémáin. Az élelmiszeripar létfontossága miatt a gazdasági élet szinte minden szegmensében valamilyen formában jelen van, így a fejlesztések is holisztikus szemléletet követelnek meg.

Az elméletek felülvizsgálatainál multidiszciplináris megközelítés szükséges, magába foglalva a közgazdaságtól kezdve a műszaki tudományokon keresztül a társadalom-tudományos szemléletek bizonyos részeit és eredményeit.

A gyakorlati módszereknek az élelmiszer ágazat összefüggései és szofisztikált hálózatrendszere okán fel kell használnia a legújabb matematikai és számítástechnikai rendszer és hálózat elméleteket. Így a valóságoshoz minél hasonlatosabb, összetettebb, integrált modellek alkothatóak meg.

Majd ezen szisztémák folyamatos kontrollingja a következő lépés, mivel az új technológiák,a kínálat és kereslet kiszámíthatatlan alakulásai, a változó körülmények szinte naponta küldenek nyugdíjba irányítási elméleteket.

A minőségi javulás egyik origóját a munkaerő szakképzése jelenti. Erre az élelmiszer ágazatot felülvizsgáló tanulmányok, elméletek is rendszeresen kitérnek. Átfogó, a termelés legelejétől a vásárlás és fogyasztás utáni vevői elégedettséget mérő részfolyamatokig szükséges az oktatási rendszer újragondolása és elmélyítése, szintén egységes nemzetközi szabályozási kereteket szem előtt tartva.

Olyan rendszer kidolgozása szükséges, melyben egyértelműen azonosíthatóak a források és ezen rendszer elemei a világ bármely pontján evidensek. Az élelmiszeriparban használatos minőségrendszerek és védjegyek elméletileg a fogyasztók felé szavatolnak garanciát a jobb minőségről. Ezek rendszere – a gyakorlat szerint – főleg vállalatközi szinteken működik. A hétköznapi vásárlóknak lényegében vajmi kevés kapaszkodó kínáltatik az élelmiszerek minőségi eligazodását illetően.

folyt. köv.