Napjainkban egyre több kutatóközpont foglakozik az élelmiszeripar, nélkülözhetetlenségénél fogva, mindent behálózó egységeinek minőségi vizsgálatával, közös platformra hozatalán. A nemzetközi láncok és regionális csoportosulások eltérő szabályozásai nem egyszer képeznek szakadásokat a biztonsági kihágásokat felfogni hivatott védőhálókon. A nagy vállalatok kartellezései és a kicsik – sokszor a köztörvényesség határait kimerítő - kihágásai nagyfokú bizalmatlanság kialakulásához vezettek a civil és közszférában, a személyek egészségét veszélyeztető eseteknél pedig a létfenyegetettség közhangulata üti fel egyre gyakrabban a fejét.

A multinacionális léttel együtt járó bonyolult beszállítói és partneri hálózat nehezen ellenőrizhető és túlkapásokra, korrupcióra lehetőséget adó rendszereinek összeomlásai és botrányai megmutatták, hogy a saját keretein túlnövő szervezetek óriási anyagi károkat generálhatnak. Amennyiben egy cég nem fordít elég figyelmet szerkezetének fejlesztésére, bővítésére és csak a többcsatornás kereskedelmet erősítő, az hamar válsághelyzetet eredményez.

Emlékezetes eset volt, mikor az egyik szupermarket lánc azonos gépjárművekkel végezte a hulladék és a friss árú szállítást a környezettudatosság jegyében. Ezt fokozta az átcímkézések és higiéniai előírások semmibevételeivel kapcsolatos kiszivárogtatási ügyek. Lassan napi rendszerességgel találni a direktívákat semmibe vevő kereskedésekről szóló híreket. Mondani sem kell, hogy az ilyen baklövések megfelelő szervezés mellett elkerülhetőek lennének, megtartva a cég jó hírnevét és a vásárlók/közvélemény bizalmát. Dacára annak, hogy ezek a multik sokfajta irányítási rendszer tanúsítottságával rendelkeznek. Talán ezek a „túlérett” szervezeti struktúrákat mutató kereskedelmi láncok a legjobb példái annak, hogy a tanúsítottságok elkötelezett, józan felhasználás nélkül szimpla papírokká silányulnak, valódi potenciáljukat nem tudják kiaknázni.

A busás megtérüléseket látva a szervezet bűnözés figyelmét is felkeltette az élelmiszer biznisz. A megújuló maffiának nem csak az imidzse, de fő bevételi forrásai is megváltoztak. A klasszikus üzletek – csempészet, prostitúció, szerencsejáték, védelmi pénzek szedése, mezőgazdasági területek megszerzése – mellett újak kerültek a képbe. Ezek manapság jóval jövedelmezőbbek és kevesebb rizikóval járnak a szervezetre nézve. A kábítószer és fegyver kereskedelmet kiegészítik az éttermek, építőipari cégek, játéktermek, on-line fogadások, köz és EU-pénzek megkaparintása és az élelmiszer-hamisítás. Utóbbit tevékenységet persze nem csak szervezett bűnözői keretek között végzik. Fogyasztóvédelmi felmérések szerint az áruházak termékeinek negyven százaléka hamis. A leggyakoribbak hamisított élelmiszerek az olívaolaj, pirospaprika, sáfrány, hústermékek, tejtermékek és a méz. De a szűknek mondható felső fogyasztói réteg átverése is lehetséges. Hallani gázzal illatosított kínai gumiról szarvasgombaként értékesítve. Az ilyen és ehhez hasonló esetekben nem pusztán az arcátlan átverés és a jóhiszemű vevő megkárosítása miatt veszélyesek. A legnagyobb kockázat ezeknek a hamisítási eljárásoknak, romlott termékek átcímkézésének az egészségre káros hatásukban rejlik. A feketén készült „prémium” termékek előállításuknál rendszerint valamely mérgező, káros anyag használatával érik el a másolni kívánt étel ízbeli és külső jellegzetességeit.

Oktatás. Oktatás. Oktatás. Banális a válasz, de ez az első számú teendő. Ha a nagyközönség tisztában lenne vele, hogy mit vásárol,, honnan vásárol, miért jobb az olcsóbb és kétes minőségjelzésű árunál a drágább, de jobb és megbízhatóbb termék, akkor ezek nagyobb keletje okán a puhuló árverseny – nyugodtan használhatnánk az árháború szót is -  nem kényszerítené – vagy csökkentené a nyomást - elfogadhatatlan gyakorlatokra az élelmiszeripar és kereskedelem szereplőit. Nem elhanyagolható a hatóságok szerepe sem. Bár a Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti vezetői szerint Magyarországon világviszonylatban nagyon szigorú keretek között működik az ellenőrzési és kockázatelemzési rendszer, jogosan tamáskodhatunk ezek megvalósulásában. Óvatosan merem leírni, a felügyeli szervek korrupciógyanús tevékenysége nélkül valószínűsíthetően kevesebb élelmiszer kereskedő és vendéglátó ipari szereplő merné pocsék termékekkel, alapanyagokkal javítani vállalkozásuk költséghatékonyságát. A hibák közé kerülhet még a felügyeletek válságok utáni tanácstalan vagy érdektelen fellépése. A napvilágra került botrányok obligát bírságai után igazán átfogó törvényi módosításokat nem foganatosítottak. Így továbbra is fenntartva a keretet egy meglévő, lecserélni kívánt gyakorlatnak.