A technika rohamos fejlődése okán egyre több és több új eszköz, lehetőség és módszer kerül a hétköznapok gyakorlatába, amelyek korábbi rendszereink felülvizsgálatára kényszerítenek bennünket. De mégis mik ezek az alkalmazások, melyekkel többek között a minőség és információbiztonsági irányítási modellek fejlesztőinek és használóinak is érdemes – idő kérdése és kötelező – tisztában lennie.

 

A hibrid felhők egy a vállalat infrastruktúráján kívüli adattárhelyet jelentenek. Felmérések szerint 2020-ra az emberek 16-20 terabyt adatot fognak termelni és használni, megosztani évente. Ennek tudatában egyértelmű, hogy szegmenstől függetlenül szükséges az adatbázisok egy részének felhőbe történő kihelyezése. Kérdés csupán az, hogy melyik részeket érdemes „felhősíteni”. Mivel az egyes szektorok munkametódusai, vállalati keretrendszeri meglehetősen eltérőek, ezért a kiköltöztetendő partíciókat egyedi felmérés és nem intranzigens sztenderdek és szokásjogok szerint ajánlatos felhőalapú technológiával működtetni. A felhőalapú rendszer helyes használatával 10-20% energia megtakarítás is elérhető, professzionális használatukhoz azonban szinte mindig szükséges külső szakértő bevonása. A nemzetközi, főként nyugati trend már letette a garast a technológia mellett. A fejlett országok vállalatainak közel 20 százaléka használja a felhőalapú információtárolási rendszereket. Magyarországon ez alig 8 százalék. Ennek okai főleg az ismeretek hiányában, a kiépítetlen infrastruktúrákban és a kormányzati motiváció elégtelenségében keresendőek.

Az Unfiled Communication az egységes kommunikációt jelöli, azaz a személyes találkozók, meetingek online felváltását ölei fel a fogalom. A metódusnak köszönhetően akár különböző városokból vagy a világ eltérő sarkain tudnak megbeszéléseket lebonyolítani személyes jelenlét nélkül. A módszer a konferencia beszélgetések régi időkből ismert gyakorlatának egy a digitális világra továbbfejlesztett megoldása. A szükséges apparátus biztosított a konstans fejlődő informatika jóvoltából. A működő rendszer azonban itt is cégenként eltérő lehet, sőt kell, hogy legyen! Egy hatékony UC-t működtetni kívánó cégnél szükséges felmérni az iparág elvárásait. Milyen jellegű kommunikációk a jellemzőek és milyen közegben? Hányan vesznek részt egy megbeszélésen és milyen adatokat használnak fel? Mennyire kell interaktívnak lennie egy meetingnek? Elég hallani egymás szavát vagy különböző prezentációkat is megoszthatóvá kell tenni? Elég csak a képeket, videókat, diagramokat megosztani a munkatársakkal vagy azokat szerkeszthetővé is kell tenni? Vagyis mennyire és milyen arányban kell vegyíteni a kommunikációs rendszert az IT-vel? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell válaszokat találni egy vállalati kommunikációs struktúra új platformra helyezésénél.

A betűszó a Bring Your Own Device fogalmát hordozza. Ennek a magyar megfelelője a „hozd a saját eszközöd” magáért beszél. A rendszer hazánkban még gyermekcipőben jár. Az elgondolás előnye a dolgozók nagyfokú mobilitása, a költséghatékonyság (mindkét félnek) és a munkafolyamat rugalmassá tétele. A rendszer használatának visszatartója azonban a kontroll kérdése. Meddig lehet ellenőrizni ezek az eszközöket? A túl erős kontroll a dolgozót károsítatja, a túl nagy szabadság pedig visszaélésekhez vezethet, a munka rovására mehet. Ezzel párhuzamosan merül fel a szisztéma rugalmasságából és mobilitásából fakadó információs biztonsági kérdések. Majd felmerülhetnek még a méltányos teherviselés kérdése, azaz mely költségek kit terhelnek. Alábbi buktatók helytelen kezelése vagy felmérése nélkül a BYOD rendszere nem várt károkat okozhat egy vállalatnál.

Az előbbiekben leírt új rendszerek egy új kor hajnalát jelzik. Nem az utolsóét, de még csak nem is az az előttiét. Fontos felismerni, hogy a technikai fejlődés és a társadalmi – vagy használhatnánk antropológiai vagy geopolitikai szavakat is – változások egy új világrendet hoznak/hoztak el. Ennek az új rendszernek azok lesznek a haszonélvezői, nyertesei, akik át tudnak állni az információ túltermeléssel járó új munkamenetre és eligazodnak, sőt használni is tudják az új mediális közeget. Evolucionista nyelvhasználattal azt is mondhatnánk, hogy aki az új állapotokhoz a legjobban tud adaptálódni, az lesz a legsikeresebb. Bibó István gondolatmenetére reflektálva nem a tudás mennyisége, hanem a tudástárak közötti eligazodás lesz a döntő a versenyben. A tudományágak soha nem látott méretűvé fejlődése okán a polihisztorok kora lejárt. Ma igazán az adatbázisok közti eligazodás és egy-egy diszciplína átfogó tudása a siker kulcsa. De mégis, hogy jön ez a minőségirányításhoz? A válaszom az, hogy egy sikerorientált szervezetnek szükséges kitalálnia, hogy miben is akar piacvezető szerepre törni és az ehhez szükséges részfeladatok megvalósításához pedig szakértők segítségét kell kérnie. Az irányítási rendszerünk megalkotását és szupportját nem legyünk restek irányítási rendszer szakértőre bízni. Mert cégünk jövője nem múlhat a véletlenen.

Kép forrása: http://www.mytechlogy.com/