Forrás: SUPER 2020 magazin, 70-71. oldal
Vida Ágnes boldog kisgyermekes családanya, sikeres üzletasszony, népszerű pszichológus, babapszichológus, a Kismamablog és a Gazdagmami blog Goldenblog díjas szerzője, az Európai Vállalkozások ösztönzéséért 2014 díj birtokosa. A sikerhez vezető útról, a tehetségről, a tapasztalatszerzés- és átadás fontosságáról beszélgettünk.
Vida Ágnes boldog kisgyermekes családanya, sikeres üzletasszony, népszerű pszichológus, babapszichológus, a Kismamablog és a Gazdagmami blog Goldenblog díjas szerzője, az Európai Vállalkozások ösztönzéséért 2014 díj birtokosa. A sikerhez vezető útról, a tehetségről, a tapasztalatszerzés- és átadás fontosságáról beszélgettünk.
Interjú Vida Ágnessel
Sok különböző dologgal foglalkozik, mégis miként definiálná saját magát?
Elsősorban pszichológus vagyok. Mindennek az emberi, illetve a lélektani oldala izgat leginkább, legyen szó akár üzletről, akár gyermeknevelésről.
Gyermekként milyen álmai voltak? A mostani élete, a pályafutása megfelel ennek?
Gyermekkoromban nagyon sok minden érdekelt. Mindig más. Szerencsére a szüleim hagyták, hogy rengeteg dolgot kipróbáljak. Semmit sem erőltettek. Mindig volt valami aktuális kedvenc, ami érdekelt: a színjátszás, a zene… Így például zenei középiskolába jártam. Aztán elkezdett érdekelni a pszichológia, hagyták, hogy tanuljam azt. Emellett aztán meg is maradtam. Az a rengeteg tapasztalat és ismeret, amit gyermekkoromban szereztem, nagyon sokat segített minden helyzetben, és segít ma is, felnőttként. Például azzal, hogy zenéltem, kórusban énekeltem, és hogy a világban sokfelé jártam a kórussal, szereztem egyfajta rutint, együttműködési képességet. Nem ijedtem meg, ha valahol mikrofont láttam, ha emberek elé kellett kiállnom beszélni. Ezek sokat segítenek. De például mindig érdekelt az írás, és sokat is írtam. Naplót, iskolai újságot. Nagypapám is újságíró volt, az MTI külpolitikai tudósítójaként dolgozott nagyon sokáig, így egészen közelről láthattam a munkáját.
A családján kívül kik és milyen élmények voltak még nagy hatással Önre és arra, ahogy élete alakult? Kik inspirálták, motiválták?
Mindenképpen ki kell emelnem a családomat, apukámat. Ő eléggé nyitott gondolkodású ember. Mindig is arra vágyott, hogy valami sajátot elindíthasson. Ahogy bejött a rendszerváltás, ő azonnal vállalkozó lett. Mindig meglátta a lehetőségeket a világban. Az ő szemléletéből elég sokat vettem át. De rajta kívül is nagyon sok pozitív példa volt körülöttem. A kórusvezetőnktől például azt tanultam meg, hogy hogyan lehet a zenét, a zene szeretetét mozgalommá szervezni. Nagy hatással volt rám, hogy nemcsak művészként gondolkodott, hanem a zene közösségteremtő erejét is képes volt megragadni.
Színes és élménydús volt a gyermekkora, és ez jelenleg sincs másként.
Igen ez így van. Mindig igyekeztem megtalálni azokat az embereket, akikkel kölcsönösen tudjuk inspirálni, motiválni egymást. Akik picit másként szemlélik a világot. Folyamatosan olyan helyzetekben találtam és találom magam, amikor az adott pillanatnál tovább gondolkodom. Előfordul, hogy a környezetem hirtelen nem is tűnik olyan lelkesnek, mint én, és ekkor bizony jól jönnek a gyermekkori tapasztalatok. Maga a vállalkozásom is így indult. Kezdetben mindenki furcsállta, még anyukám is szkeptikus volt, hogy ebből mi lesz. Nem beszélt le soha, de nem tudta elképzelni, hogy abból, hogy valaki az interneten online tanfolyamot tart, mi sülhet ki. Nem volt éppen hétköznapi terv, hogy valaki interneten vállalkozzon. De aztán az eredmények másfél év után engem igazoltak. Sokszor van olyan most is, hogy kitalálok valamit jó előre, valami igazán nagyot, és a munkatársaim rángatnak vissza a földre. Köszönet jár nekik ezért. Direkt választok magam mellé olyan munkatársakat, akik adott esetben sokkal racionálisabbak, mint én. Ők a dolgok más oldalát látják meg, és így tökéletesen kiegészítjük egymást a folyamatokban. Van, hogy azt mondják, ez így vagy úgy nem lesz jó, de mégis megpróbálunk közösen kitalálni, ami rendszerint működik is. Tudatosan figyelek arra, hogy ezek a különböző energiák egyensúlyban legyenek. Van egy hármas belső felosztása a jól működő vállalkozásoknak: van a vállalkozó, aki a jövőbe néz, és adott esetben nagyon vad dolgokat is kitalálhat. Aztán van egy menedzser, aki szervez, és végül van egy szakember, aki a szakértője a témának. Minden vállalkozóban lennie kell mind a háromból egy kevésnek. Ám, ha például valakiben több a vállalkozó, jövőbe látóbb típus, akkor kellenek mellé menedzserek, akik meg tudják szervezni azt a dolgot, amit ő kitalált.
A megfelelő társak mellett mi kell még az életben ahhoz, hogy valaki őszinte és sikeres ember, sikeres vállalkozó legyen?
Kiemelném a tanulni akarást. A tanulás sosem ott ér véget, hogy megszereztük a szakmát, letettük a diplomát, elvégeztük az iskolát, és akkor mostantól nem kell tanulni. Éppen ellenkezőleg: pont itt kezdődik az igazi tanulás. És ez nem csak tapasztalati tanulás. Nagyon fontos, hogy az ember folyamatosan továbbképezze magát, keresse a lehetőségeket, hogy mit lehet még tanulni, miben lehet még fejlődni. Nem az a lényeg, hogy legyen még egy papírom, vagy legyen még egy szakmám. Hanem az, hogy nekem, személyesen, mondjuk vezetőként, miben kell még fejlődnöm. Vagy alkalmazottként miben kell még fejlődnöm, hogy jobb munkaerő legyek, hogy előrébb léphessek. Ezek nagyon fontosak. Nyilván ehhez kell az az őszinte szándék, hogy az ember fejlődni akar. A készségeink fejleszthetőek, és érdemes is dolgozni ezen, hogy változtassunk, hogy megtaláljuk, mi a legtöbb, amit ki tudunk hozni magunkból, egy helyzetből, a vállalkozásunkból.
(Kép forrása: http://www.kismamablog.hu/wp-content/uploads/2008/06/vida-agi-300x200.jpg)
Sok különböző dologgal foglalkozik, mégis miként definiálná saját magát?Elsősorban pszichológus vagyok. Mindennek az emberi, illetve a lélektani oldala izgat leginkább, legyen szó akár üzletről, akár gyermeknevelésről.
Gyermekként milyen álmai voltak? A mostani élete, a pályafutása megfelel ennek?
Gyermekkoromban nagyon sok minden érdekelt. Mindig más. Szerencsére a szüleim hagyták, hogy rengeteg dolgot kipróbáljak. Semmit sem erőltettek. Mindig volt valami aktuális kedvenc, ami érdekelt: a színjátszás, a zene… Így például zenei középiskolába jártam. Aztán elkezdett érdekelni a pszichológia, hagyták, hogy tanuljam azt. Emellett aztán meg is maradtam. Az a rengeteg tapasztalat és ismeret, amit gyermekkoromban szereztem, nagyon sokat segített minden helyzetben, és segít ma is, felnőttként. Például azzal, hogy zenéltem, kórusban énekeltem, és hogy a világban sokfelé jártam a kórussal, szereztem egyfajta rutint, együttműködési képességet. Nem ijedtem meg, ha valahol mikrofont láttam, ha emberek elé kellett kiállnom beszélni. Ezek sokat segítenek. De például mindig érdekelt az írás, és sokat is írtam. Naplót, iskolai újságot. Nagypapám is újságíró volt, az MTI külpolitikai tudósítójaként dolgozott nagyon sokáig, így egészen közelről láthattam a munkáját.
A családján kívül kik és milyen élmények voltak még nagy hatással Önre és arra, ahogy élete alakult? Kik inspirálták, motiválták?
Mindenképpen ki kell emelnem a családomat, apukámat. Ő eléggé nyitott gondolkodású ember. Mindig is arra vágyott, hogy valami sajátot elindíthasson. Ahogy bejött a rendszerváltás, ő azonnal vállalkozó lett. Mindig meglátta a lehetőségeket a világban. Az ő szemléletéből elég sokat vettem át. De rajta kívül is nagyon sok pozitív példa volt körülöttem. A kórusvezetőnktől például azt tanultam meg, hogy hogyan lehet a zenét, a zene szeretetét mozgalommá szervezni. Nagy hatással volt rám, hogy nemcsak művészként gondolkodott, hanem a zene közösségteremtő erejét is képes volt megragadni.
Színes és élménydús volt a gyermekkora, és ez jelenleg sincs másként.
Igen ez így van. Mindig igyekeztem megtalálni azokat az embereket, akikkel kölcsönösen tudjuk inspirálni, motiválni egymást. Akik picit másként szemlélik a világot. Folyamatosan olyan helyzetekben találtam és találom magam, amikor az adott pillanatnál tovább gondolkodom. Előfordul, hogy a környezetem hirtelen nem is tűnik olyan lelkesnek, mint én, és ekkor bizony jól jönnek a gyermekkori tapasztalatok. Maga a vállalkozásom is így indult. Kezdetben mindenki furcsállta, még anyukám is szkeptikus volt, hogy ebből mi lesz. Nem beszélt le soha, de nem tudta elképzelni, hogy abból, hogy valaki az interneten online tanfolyamot tart, mi sülhet ki. Nem volt éppen hétköznapi terv, hogy valaki interneten vállalkozzon. De aztán az eredmények másfél év után engem igazoltak. Sokszor van olyan most is, hogy kitalálok valamit jó előre, valami igazán nagyot, és a munkatársaim rángatnak vissza a földre. Köszönet jár nekik ezért. Direkt választok magam mellé olyan munkatársakat, akik adott esetben sokkal racionálisabbak, mint én. Ők a dolgok más oldalát látják meg, és így tökéletesen kiegészítjük egymást a folyamatokban. Van, hogy azt mondják, ez így vagy úgy nem lesz jó, de mégis megpróbálunk közösen kitalálni, ami rendszerint működik is. Tudatosan figyelek arra, hogy ezek a különböző energiák egyensúlyban legyenek. Van egy hármas belső felosztása a jól működő vállalkozásoknak: van a vállalkozó, aki a jövőbe néz, és adott esetben nagyon vad dolgokat is kitalálhat. Aztán van egy menedzser, aki szervez, és végül van egy szakember, aki a szakértője a témának. Minden vállalkozóban lennie kell mind a háromból egy kevésnek. Ám, ha például valakiben több a vállalkozó, jövőbe látóbb típus, akkor kellenek mellé menedzserek, akik meg tudják szervezni azt a dolgot, amit ő kitalált.
A megfelelő társak mellett mi kell még az életben ahhoz, hogy valaki őszinte és sikeres ember, sikeres vállalkozó legyen?
Kiemelném a tanulni akarást. A tanulás sosem ott ér véget, hogy megszereztük a szakmát, letettük a diplomát, elvégeztük az iskolát, és akkor mostantól nem kell tanulni. Éppen ellenkezőleg: pont itt kezdődik az igazi tanulás. És ez nem csak tapasztalati tanulás. Nagyon fontos, hogy az ember folyamatosan továbbképezze magát, keresse a lehetőségeket, hogy mit lehet még tanulni, miben lehet még fejlődni. Nem az a lényeg, hogy legyen még egy papírom, vagy legyen még egy szakmám. Hanem az, hogy nekem, személyesen, mondjuk vezetőként, miben kell még fejlődnöm. Vagy alkalmazottként miben kell még fejlődnöm, hogy jobb munkaerő legyek, hogy előrébb léphessek. Ezek nagyon fontosak. Nyilván ehhez kell az az őszinte szándék, hogy az ember fejlődni akar. A készségeink fejleszthetőek, és érdemes is dolgozni ezen, hogy változtassunk, hogy megtaláljuk, mi a legtöbb, amit ki tudunk hozni magunkból, egy helyzetből, a vállalkozásunkból.
(Kép forrása: http://www.kismamablog.hu/wp-content/uploads/2008/06/vida-agi-300x200.jpg)